A vállalati fenntarthatósági jelentéstétel az elmúlt években alapvető átalakuláson ment keresztül az Európai Unió piacán. A korábbi, nagyrészt önkéntes jellegű és eltérő módszertanokra épülő társadalmi felelősségvállalási beszámolók helyét mára egy szigorúan szabályozott, jogszabályi keretekhez kötött adatszolgáltatási kötelezettség vette át. A gazdasági társaságok számára ez a változás azt jelenti, hogy a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási tényezőket a pénzügyi mutatókkal azonos mélységben, ellenőrizhető módon és egységes szerkezetben szükséges dokumentálniuk.

Jelen útmutató célja, hogy strukturált áttekintést nyújtson a fenntarthatósági jelentések elkészítésének folyamatáról azon vállalkozások számára, amelyek felkészülnek az uniós elvárások teljesítésére. A szabályozási alapok megértése, az érintetti kör bevonása, valamint az adatgyűjtési és hitelesítési folyamatok kialakítása fegyelmezett belső együttműködést kíván. Az alábbi fejezetekben részletesen bemutatjuk a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges technikai és szervezési lépéseket, elkerülve a felesleges elméleti kitérőket.

A vonatkozó európai uniós előírások áttekintése

A fenntarthatósági jelentéstétel alapvető jogi keretét a 2022/2464/EU irányelv, közismert nevén a vállalati fenntarthatósági beszámolásról szóló irányelv (CSRD) határozza meg. Ez a jogszabály felváltotta a korábbi nem pénzügyi jelentéstételi irányelvet (NFRD), jelentősen kiterjesztve az érintett vállalatok körét és a közzéteendő adatok mennyiségét. A szabályozás célja az átláthatóság megteremtése, valamint a tőkepiaci szereplők megbízható információkkal való ellátása a zöld átállás finanszírozásához.

A kötelezettség alá eső vállalatok körét több lépcsőben határozták meg. Az első körben a korábban is közérdeklődésre számot tartó, 500 főnél több munkavállalót foglalkoztató nagyvállalatok érintettek. Ezt követően azok a társaságok válnak kötelezetté, amelyek az alábbi három pénzügyi és szervezeti mutató közül legalább kettőt meghaladnak:

• Átlagos foglalkoztatotti létszám: 250 fő felett;
• Mérlegfőösszeg: 25 millió euró felett;
• Nettó árbevétel: 50 millió euró felett.

A jelentések tartalmi követelményeit az Európai Fenntarthatósági Jelentéstételi Szabványok (ESRS) rögzítik, amelyeket az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) dolgozott ki. A szabványrendszer két horizontális, általános közzétételi követelményt (ESRS 1 és ESRS 2), valamint tíz tematikus szabványt foglal magában, amelyek a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási területeket fedik le.

A vállalatoknak ezen felül számot kell adniuk az Európai Unió Taxonómia-rendeletének (2020/852/EU) való megfelelésükről is. Ennek során be kell mutatniuk, hogy az árbevételük, a tőkekiadásaik (CapEx) és a működési kiadásaik (OpEx) mekkora hányada kapcsolódik környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekhez.

A lényegességi vizsgálat elvégzésének szabályai

A fenntarthatósági beszámoló nem követeli meg automatikusan az összes létező ESRS adatpont kitöltését. A vállalatoknak úgynevezett kettős lényegességi vizsgálatot (double materiality assessment) kell végezniük, amely meghatározza, hogy mely témák bírnak valós jelentőséggel a működésük szempontjából, és melyek azok, amelyek elhagyhatók a jelentésből.

A kettős lényegesség két egymást kiegészítő nézőpont vizsgálatát írja elő:

• Hatáslényegesség (impact materiality): A vállalat tevékenysége, termékei vagy szolgáltatásai milyen tényleges vagy napi energiaszintális, pozitív vagy negatív hatást gyakorolnak az emberekre és a környezetre rövid, közép- és hosszú távon. Ide tartozik a beszállítói lánc mentén felmerülő hatások elemzése is.
• Pénzügyi lényegesség (financial materiality): A különféle fenntarthatósági kérdések és külső kockázatok (például szigorodó szén-dioxid-árazás, nyersanyaghiány vagy természeti katasztrófák) miként befolyásolják a vállalat pénzügyi helyzetét, jövedelmezőségét, tőkéhez való hozzáférését és készpénzáramlását.

A vizsgálat lefolytatásához elengedhetetlen a belső és külső érintettek szisztematikus bevonása. Az érintetti körbe beletartoznak a munkavállalók, a szakszervezetek, a kiemelt beszállítók, a vevők, a hitelező pénzintézetek, valamint a telephelyek közvetlen környezetében élő közösségek. A visszajelzések gyűjtése történhet célzott kérdőívek, strukturált interjúk és műhelymunkák segítségével.

A kapott eredményeket objektív mérlegelési rendszer alapján szükséges pontozni. A hatások esetében a léptéket, a kiterjedtséget és a helyrehozhatatlanság mértékét kell elemezni, míg a pénzügyi kockázatoknál a bekövetkezési valószínűséget és a lehetséges pénzügyi veszteség mértékét. Amennyiben egy témakör a két szempont közül bármelyik alapján eléri az előre rögzített küszöbértéket, azt lényegesnek kell tekinteni, és az adott témára vonatkozó ESRS szabvány előírásait teljeskörűen alkalmazni kell.

Környezeti, társadalmi és irányítási adatok összeírása

A lényegességi vizsgálat lezárását követően a vállalat feladata az érintett témakörökhöz tartozó adatok szisztematikus összegyűjtése. Ez a fázis gyakran komoly szervezési kihívást jelent, mivel az információk jelentős része nem áll rendelkezésre a meglévő pénzügyi rendszerekben, hanem decentralizáltan, különböző osztályokon vagy külső partnereknél található meg.

Környezeti adatok és üvegházhatású gázok elszámolása

A környezeti pillér középpontjában a szén-dioxid-kibocsátás mérése áll a nemzetközi GHG Protokoll módszertana szerint. A számításokat három kategóriára kell bontani:

1. Közvetlen kibocsátások (Scope 1): A vállalat tulajdonában vagy közvetlen ellenőrzése alatt álló forrásokból származó kibocsátások, mint például a földgáztüzelésű kazánok, a gyártósorok vagy a saját céges gépjárműflotta üzemanyag-fogyasztása.
2. Közvetett kibocsátások vásárolt energiából (Scope 2): A vállalat által vásárolt és elfogyasztott villamos energia, gőz, távhő vagy hűtési energia előállításából eredő kibocsátások. Ezt a piaci alapú és a telephely-alapú módszertan szerint egyaránt ki kell mutatni.
3. Értéklánc menti kibocsátások (Scope 3): A vállalati működéshez kapcsolódó, de közvetlen ellenőrzésen kívül eső források, beleértve a vásárolt áruk és szolgáltatások előállítását, a beszállítók szállítási tevékenységét, az üzleti utazásokat, valamint az értékesített termékek használatát és életciklusuk végét.

Az éghajlati adatok mellett mérni kell az összesített vízfogyasztást köbméterben, a keletkező veszélyes és nem veszélyes hulladék tonnában kifejezett mennyiségét, valamint az újrahasznosítási arányokat.

Társadalmi és irányítási mutatók felmérése

A társadalmi pillérben a humánerőforrás-gazdálkodás adatait kell részletezni. Kötelező bemutatni a munkavállalói létszám nemek szerinti bontását, a munkaerő-elvándorlás (fluktuáció) éves arányát, a képzésre fordított átlagos óraszámot munkavállalónként, valamint a nemek közötti bérkülönbséget (gender pay gap). A munkavédelmi mutatók között szerepelnie kell a munkahelyi balesetek gyakorisági és súlyossági rátájának.

A vállalatirányítási terület az üzleti etikai keretrendszert vizsgálja. Itt szükséges dokumentálni a visszaélések bejelentésére szolgáló rendszerek (whistleblowing) működését, a korrupcióellenes szabályzatok elfogadottságát, a beszállítói auditok eredményeit, valamint a menedzsment fenntarthatósági célokhoz kötött javadalmazási struktúráját.

Az adatgyűjtés során elengedhetetlen a dokumentált forráskezelés. Minden számnak, mérési eredménynek és becslésnek visszakövethető forrással (közüzemi számlák, hitelesített mérőótermészetes sejtműködés, ERP kivonatok) kell rendelkeznie. A táblázatkezelők kézi szerkesztése helyett javasolt a belső ellenőrzési pontokkal ellátott adatbázisok használata a későbbi hibák megelőzése érdekében.

A független harmadik fél általi hitelesítés előkészítése

A CSRD alapvető újdonsága, hogy a fenntarthatósági jelentéseket kötelező független könyvvizsgálóval vagy akkreditált független hitelesítő szervezettel felülvizsgáltatni. A jogalkotó ezzel kívánja biztosítani, hogy a közzétett információk valóságtartalma és megbízhatósága megközelítse a pénzügyi beszámolókét.

Az ellenőrzés két szinten történhet, amelyek eltérő mélységű vizsgálatot jelentenek:

A hitelesítés sikeres lefolytatása érdekében a vállalatnak fel kell építenie egy úgynevezett ellenőrzési nyomvonalat (audit trail). Ez azt jelenti, hogy a jelentésben szereplő minden egyes adatponthoz világosan hozzá kell rendelni a mögöttes számítási modellt, az alkalmazott átváltási tényezőket (például a villamos energia kibocsátási faktorait), valamint az eredeti bizonylatokat. Ha egy kibocsátási értéket becsléssel határoztak meg, rögzíteni kell a becslési eljárás logikáját és annak indokoltságát.

Ajánlott a könyvvizsgálóval már az adatgyűjtési folyamat megkezdése előtt felvenni a kapcsolatot. A módszertanok előzetes egyeztetése lehetővé teszi a hibák korai felismerését, megkímélve a szervezetet az év végi átdolgozásoktól. Fontos hangsúlyozni, hogy a jogi és számviteli kötelezettségek pontos értelmezéséhez bejegyzett könyvvizsgáló vagy szakosodott jogi tanácsadó bevonása indokolt.

A jelentés publikálása és beépítése az üzleti kommunikációba

A jogszabályi előírások értelmében a fenntarthatósági jelentést nem lehet különálló dokumentumként közzétenni. Annak a vállalati vezetőségi beszámoló (management report) elkülönített, szentelt részeként kell megjelennie, amelyet a mérleggel és az eredménykimutatással együtt nyújtanak be a cégbírósághoz vagy a kijelölt nemzeti szervhez.

A közzététel formai követelménye az egységes európai elektronikus formátum (ESEF) alkalmazása. A teljes beszámolót XHTML formátumban kell előállítani, és a fenntarthatósági adatokat digitális címkékkel (XBRL tagekkel) kell ellátni az ESRS taxonómia alapján. Ez a gépi feldolgozhatóságot szolgálja, lehetővé téve a piaci elemzők és befektetők számára az adatok közvetlen összehasonlítását az európai adatbázisokban.

A jelentés elkészülte után annak eredményeit érdemes beépíteni a partnerségi és pénzügyi kommunikációba. A hitelesített adatok közvetlen választ adnak a bankok által küldött ESG kérdőívekre a kedvezőbb kamatozású hitelek elbírálásakor, valamint igazolják a beszállítói megfelelést a multinacionális megrendelők felé. A kommunikáció során azonban tartózkodni kell az alátámasztatlan szlogenektől: az Európai Unió fogyasztóvédelmi és zöld állításokra vonatkozó szabályozásai komoly szankciókkal sújtják a nem igazolható környezetvédelmi kijelentéseket.

Gyakori hibák az eljárás során

Az első jelentések összeállításakor a vállalatok gyakran ismétlődő hibákba esnek, amelyek növelik a költségeket és kockáztatják a jogi megfelelést. Az alábbi szempontok kiemelt figyelmet igényelnek:

• A folyamat marketingfeladatként való kezelése: Ha a feladatot kizárólag a kommunikációs részleg végzi a pénzügyi és üzemeltetési területek bevonása nélkül, a jelentés nem fog megfelelni a szigorú auditkövetelményeknek.
• A Scope 3 kibocsátások elhanyagolása: Sok szervezet későn szembesül azzal, hogy az értéklánc adatainak bekérése a beszállítóktól több hónapos átfutási időt igényel, ami veszélyezteti a leadási határidőt.
• Hiányos dokumentáció: Az adatok mögötti forrásbizonylatok hiánya miatt a könyvvizsgáló nem tudja megadni a hitelesítési záradékot, ami a beszámoló elutasításához vezethet.
• A pénzügyi kockázatok alulértékelése: A lényegességi vizsgálat során sokan kizárólag a környezeti károkra fókuszálnak, miközben figyelmen kívül hagyják a klímaváltozás közvetlen üzleti és pénzügyi hatásait.

Gyakorlati teendők a felkészüléshez

A felkészülést célszerű strukturált belső lépések mentén megkezdeni a hatékony erőforrás-kihasználás érdekében. Az első teendő a belső felelősségi körök kijelölése: egy fenntarthatósági munkacsoport létrehozása, amely a pénzügy, az üzemeltetés, a humánerőforrás és a jogi osztály képviselőiből áll.

Ezt követően egy előzetes hézagelemzést (gap analysis) szükséges végrehajtani. Ennek során a meglévő vállalati adatokat össze kell vetni az ESRS szabványok által elvárt adatpontokkal, hogy azonosíthatók legyenek a hiányzó mérési rendszerek és folyamatok. Végezetül érdemes felülvizsgálni a beszállítói szerződéseket, beépítve azokba a szükséges környezeti és társadalmi adatszolgáltatási záradékokat, megteremtve ezzel a pontos Scope 3 számítások alapját a következő üzleti évekre.